Miután D. Úr kardja elveszett, az ekvillinek egy része teljesen elvesztette az irányt az életben és lassan, de biztosan radikális nézetek felé kezdtek kacsintgatni. Ki a Carpe Diem szellemében, ki mindentől reszketve élte mindennapjait, amígnem egy csapatnak sikerült rajta ütnie a Fekete Lángon és letörni a kardból egy darabot. Ezen, na meg az egyre fogyó idő nyomásán felbuzdulva ez a maroknyi ekvillin ismét összehívta a tanoncokat és újult erővel fogtak bele az Árny oldalán keletkezett kalamajka felgöngyölítésébe.

Természetesen semmibe nem lehet belevágni anélkül, hogy közös nevezőre jutnánk, így felelevenítettük a múlt, a jelen és a jövő egységét, így egyensúlyba hozva magunkat. Miután sikeresen emlékeztettük egymást közös történetünkre, arra jutottunk, hogy a legjobb lenne kideríteni mi is történt az elmúlt egy évben Gardézia többi lakosával, így elindultunk Estvár piacterére, ahol egyből egy színdarabba botlottunk. Bár a színészek esküdöztek, hogy minden részlet a valóságot tükrözi, mi meglepődve tapasztaltuk, hogy mintha valahogy mégis minden más lenne, mint ahogy mi emlékszünk. Gyorsan ráeszméltünk, hogy a Fekete Láng valószínűleg épp most munkálkodik valahol a múltban D. Úr kardjának segítségével, ami a mi jelenünket teljesen felforgatja. Bárcsak lenne valami módja, hogy kövessük őket az időben!

Páraknak eszébe jut egy rég kihalt nép, a timokkók, akik varázslatos kard nélkül is tudtak időutazni és mivel a színészeknek köszönhetően a birtokunkban van az ereklyéjük, megpróbálkozunk egy utolsó ekvillin időugrással. Nem sok mindent kockáztathatunk… Megérkezvén a timokkókhoz azonban ismét valami zűrt tapasztalunk, a timokkók memóriája nem a legjobb és semmit sem tudnak arról, amire nekünk szükségünk lenne – az időutazásról. Ám az ekvillineket semmi sem tántoríthatja el, ha egyszer valamit a fejükbe vettek és ha már ide ugrottunk, segítünk a timokkóknak elolvasni a titokzatos kódexüket. Micsoda szerencse, a kódex rejti a választ a mi kérdésünkre is! A timokkók kódexfejtés közben rejtélyes kártyákkal látnak el minket, mintha valamiféle képességekre utalnának… Nem tudjuk, mire fel, de elfogadjuk és zsebre tesszük őket – ki-ki a magáét. Hálából segítségünkért megtanítanak minket időt ugrani cicaláma gyapjú segítségével, de még mindig nem tudjuk, hogyan követhetnénk a Fekete Lángot, így további útmutatásért Laplaxhoz irányítanak, aki a Tűzkoboldok és elfek csatájában tűnt el. Miután megtaláljuk Laplaxot a koboldok fogságában, kiszabadítjuk, ő pedig elmagyarázza bonyolult és nyakatekert gépét, amihez rengeteg alkatrész kell. Ezeket a wookiktól lehetne megszerezni. Több se kell az ekvillineknek, már indulunk is alkatrész-beszerző körútra! Laplax elégedett és az éjszaka folyamán összerakja a gépet. Emleget valami Együttállást is, ami megsokszorozhatná a gép és minden más erejét, de mi túl izgatottak vagyunk a sikertől, mert vészesen fogy az időnk! Már csak három napunk maradt…

Reggel beüzemeljük a gépet, ami Labooriába, a Bohócok és Favágók közé repít minket, körülöttünk pedig apró időmorzsák pattognak szét, ahogy leáll Laplax gépe. Valami furcsa konfliktus mérgezi a levegőt, az éjszaka folyamán eltűnt a Szent Kenyér. A szorgos és elszánt ekvillinek nyomozásba fognak, hogy kibékítsék a két céhet, ami igazán jól sikerül. Sőt, talán túl jól is? Azt gyanítjuk, hogy a Kenyér eltűnése mögött a Fekete Láng állhat, de fogalmunk sincs, mire kellhet nekik ez az ereklye. Mivel nincs semmi nyom a kezünkben, Laplax gépére hagyatkozunk és ismét időt utazunk, a Fekete Lángot követve. Érdekes módon a régi jelenünkbe csöppenünk. Felderítőket küldünk ki, de nem találnak semmi gyanúsat. Estefelé azonban meglátogat minket a Favágók és Bohócok szeretetteli kommunája, akik a szeretet és béke szabályzata szerint élik mindennapjaikat (ami egyébként nem is olyan rég eltűnt). Örülünk, hogy ilyen remekül kibékítettük őket, ám hamar fény derül az elnyomott igazságra, a túlzott béke és szeretet őrült haragot és frusztrációt szült bennük. Ismét bonyodalmakba keveredünk, amiből csak az egyensúly megtalálásával keveredhetünk ki. A Favágók és Bohócok megköszönik az ismételt segítséget, és mielőtt indulatkezelő misszióra indulnának, megosztják velünk a Szabályzatuk eltűnésének históriáját – négy órával az érkezésünk előtt jártak ott csuklyás alakok… Bár már nem lesz szükségük a szabályzatra, azért kicsit sajnálkoznak, mert a papír igen értékes, adalinda fából készült, ami minden írást varázserővel itat át.

Tanakodunk, biztosan ellenségünk kezére került ez az értékes papirusz, de már nagyon későre jár, csak másnap követjük a Fekete Lángot. Reggel egy furcsa, ciripelő néphez érkezünk, megint időmorzsák közepette, a kritterekből azonban semmit sem értünk – de szerencsére segítenek kotyvasztani egy italt, aminek segítségével már nem csak ciripelést hallunk, de valami még mindig nem stimmel, két kritter elárulta a népét és a Fekete Láng és vezérük, Ős Sömő (egy újabb szereplő? nahát) oldalára állt és feromon bombák segítségével a többi krittert is átállítják. Nagy mázlinkra a munkás osztály tagjainak kristály nyakéke megvédi őket a bombáktól, így velük együtt küzdünk meg a ránk támadó kritterekkel, akik Nerubion jogarát akarják. Legnagyobb bánatunkra az ő erejük sem elég ahhoz, hogy a Fekete Láng ellen nyerhessünk. Társunk, Mangó életét áldozza azért, hogy ez az időpillanat biztosan a javunkra forduljon és ne szerezhessék meg újabb ugrások segítségével a nagy erejű jogart.

Lassan összeáll minden és rájövünk, hogy az Együttállás, amit Laplax emlegetett lehet a Fekete Láng és Ős Sömő célja, ahol az elrabolt ereklyék és varázstárgyak segítségével elpusztíthat mindannyiunkat. Mangó hiányától és a frissen felfedezett ördögi tervtől nehezen jön álom a szemünkre, de fel kell készülnünk a másnapi nagy ütközetre. Ez lesz az utolsó esélyünk, hogy legyőzzük Ős Sömőt, megmentsük Gardéziát és végre-valahára visszatérhessünk otthonainkba, hiszen az ekvillineknek már csak egyetlen árva napja maradt. 

Reggel hangos jajveszékelésre ébrednek a tanoncok, az ekvillinek az időhiánytól teljesen elvesztették az eszüket. Még jó, hogy a tarsolyunkban vannak a Laplax gépe által okozott időmorzsák, ezzel nyerhetünk egy kis időt és nyugalmat az ekvillineknek. Így megerősödve nekiindulunk, hogy az egyetlen lehetséges helyen csapdába csaljuk a Fekete Lángot – Ungiába utazunk. Ekvillin tudósaink szerint csakis ez az idő és hely lehet az utolsó állomásuk, mert az ungák őrizték Nerubion koronáját, ami valószínűleg helyettesíthetné a jogart. Túltöltjük Laplax gépét és a Fekete Láng elé ugrunk az időben, mindent elmagyarázunk az ungák királyának, Kungnak, aki meglepődik, de belemegy a játékba. Hatalmas készülődésbe kezdünk, ki csapdákat épít, ki varázslatokat tanul, ki pedig az ungák csínját-bínját tanulja ahhoz, hogy a Fekete Lángot és Ős Sömőt tőrbe csalja. Mire a Fekete Láng nagy füst és csinadratta közepette megérkezik, minden készen áll a fogadásukra. Az ekvillin tanoncok félelmet nem ismerve, vállt vállnak vetve küzdenek meg a borzalmas Ős Sömővel. Egy kétes pillanatig úgy néz ki, hogy áttör a védelmünkön és megszerzi a koronát, de a Galadonok, Crorinok, Mimikrik, Efritek és Beörök (vagyis a csodálatos ekvillinek) különleges képességeiket kombinálva, minden erejüket latba vetve visszaszorítják az Ős Sömőt és végleg elgyengítik, hogy már soha ne tehessen nekik keresztbe. 

Nagy a vigalom, D. Úr kardja megkerült, az ungák és Gardézia ismét biztonságban és az ekvillin tanoncok, akik immár nem is tanoncok ennyi kaland után, végre hazatérhetnek Ekvillionba. Könnyes búcsút mondanak az Árny és a Fény Oldalának és a kard segítségével, mielőtt az utolsó időmorzsájuk is elfogyna, visszaröpülnek a dimenziókon túlra, az otthonukba.